Nem volt még regényem, amelyhez ilyen részletekbe menő és szerteágazó kutatást kellett volna végeznem, de valahogy el kellett jutnom arra a pontra, ahol azt éreztem, hogy elég magabiztosan mozgok ebben a világban és anyagban. Külön kihívást jelentett az is, hogy a rengeteg visszaemlékezésből mit és hogyan használok majd fel. Azt gondolom, akár a jövő a téma, akár a múlt, a jelenből írjuk, csak más-más szemüvegen át tekintünk rá.

Felnőttek anya meg apa a földre dobálják a ruhájukat és a mosatlant ott hagyják a konyhapulton otthon felejtik a kulcsukat és a mobiljukat amikor én már ágyban vagyok csokit és csipszet majszolnak rosszkedvűek és mérgesek szitkozódnak és veszekszenek igen megteszik mindazt amit én nem tehetek meg és a felnőttek talán csak nagy gyerekek akik maguk dönthetnek mindenről

A nagy Maszat-hegyi kaland folytatódik, a szerző-elbeszélő hol az eseményekre figyel, hol az olvasóira kacsint ki, vagy éppen személyesen, feleségével, három fiával együtt belép a történetbe, és úgy terelgeti főhőseit, az első rész óta csak egy évvel idősebb Muhi Andrist és Maszat Johannát céljuk felé, hogy egy percig sem engedi el a figyelmünket.

László Noémi, Borsodi L. László, Fancsali Kinga, Nagy Zalán és Győrfi Kata válaszaiban rápillanthatunk József Attila költészetének különböző vetületeire, és az is jól látszik, hogy milyen változatos módokon érint és hoz mozgásba minket, hogyan hat ránk az irodalom.