Újabb adag Maszat-hegyi kaland

Varró Dániel 1977-ben született Budapesten (Forrás: Facebook, fotó: Máté Péter)

Azon egy kicsit meglepődtem, amikor megláttam, hogy a nagy sikerű könyv folytatásának címe nincs túlgondolva: egyszerűen odabiggyesztettek egy 2-est. Ráadásul a kötetnek szembesülnie kell az előítélettel, miszerint a nagy művek folytatásai szinte soha nem érik el az első rész színvonalát. Ugyanakkor gyanús is volt a dolog, hiszen úgy ismerjük Varró Dánielt, mint akinek biztosan támad egy jó ötlete, amikor címet kell adni. Lehet, hogy ez az első fricska a könyvben, gondoltam, hisz tudvalevő, hogy sajátos humorával ismét játékra hív, hogy a sorait olvasva újabb és újabb sztereotípiákat is lebonthatunk.

Hamar kiderült, jól sejtettem – már a Prológust (jelentése: bevezetés) követő Előhang legelején:

Previous Next

Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen 2, Jelenkor kiadó.

Az írás játék, az olvasás is játék

A nagy Maszat-hegyi kaland folytatódik, a szerző-elbeszélő hol az eseményekre figyel, hol az olvasóira kacsint ki, vagy éppen személyesen, feleségével, három fiával együtt belép a történetbe, és úgy terelgeti főhőseit, az első rész óta csak egy évvel idősebb Muhi Andrist és Maszat Johannát céljuk felé, hogy egy percig sem engedi el a figyelmünket.

Nézzük a drámai események elindítását. Andrissal olyan dolog történik, amelyről minden iskolás gyerek csak álmodozik: egy reggel nem szólal meg a csengő, ezért elmarad az iskola:

Nemcsak a csengő hangja tűnt el a világból, hanem minden nesz, zaj, zörej odalett. Maradt „olyasmi csend, mely szíven üt”, és amikor ennek okát keresi Muhi Andris, akkor találkozik az íróval és családjával. Három kisfiút nevelnek „múzsájával”, és ez az élethelyzet bizony megedzi a csendes mélázásra vágyó költőt: fogja magát, és nem elégszik meg az elbeszélői szereppel, pizsamásan, egy reggeli családi káosszal a háttérben, belép a történetbe megoldást keresni lestrapált dobhártyái megóvására. Arany János Családi kör című versének dallamára teszi ezt. Varró Dániel tehát előbb elbeszélő a könyvben, azután segítő mesehős, aki egyengeti a boldogságkeresésre indult főszereplője útját.

A folyamatos játéknak a sajátos humor a fő eszköze, emellett pedig meghatározó a szoros kapcsolat, amely a szerzőt a gyermekek világához köti. Jól ismer titeket, ezt bizonyítja többször is – például amikor a könyv közepén levonja a tanulságot:

Egy másik helyen pedig – hogy ne éljen vissza a türelmetekkel – a történet végét nemhogy nem nyújtja el, de egyenesen képregénybe önti:

képregény

És miután így harminc oldalon át képregényben gyorsulnak fel, majd oldódnak meg az események, már csak az Utóhangon és az Epilóguson (jelentése: befejezés) kell átrágnotok magatokat, de közben legalább kiderül, hogy még mindig maradtak elvarratlan szálak, így számíthatunk további folytatásra is!

Irodalomtankönyv is lehetne

Van tehát a történet, amelyet most nem vázolunk fel, főleg azért, hogy kedvedre elolvashasd. Akárcsak az első rész, ez is mesei fordulatokkal, változatos betétdalokkal van tele, ezért bizonyára minden olvasóját jól elszórakoztatja. Újra és újra elővesszük, elolvassuk a legjobban tetsző részleteket vagy fejezeteket, színházban akarjuk látni... és nem kopik el a szöveg, akárhányszor olvassuk, mindig újabb fordulat vagy árnyalat bukkan fel és szerez élményt nekünk. Így lehet például x-edik olvasáskor is csemege egy versszerető, irodalomkedvelő diáknak. Hiszen micsoda élmény Matula bácsi flashbackjében felfedezni, hogy a sorok között János vitéz is ott rejtőzik:

De sorolhatnánk a magyar költészeti hagyomány, a világirodalom megannyi szereplőjét. Felvonultatja, elrejti a dallamokban, verslábakban, ritmusokban Petőfi, Arany verssorait, Kosztolányi Dezső rímeit, Homérosz, Puskin, Dante versformáit, odaidéz a fejezetek mottóiba költőket, akik közül biztosan sokakat felismersz. Számos olyan áthallás is előfordul, amelyhez már elkelhet a segítség, hiszen kevés eséllyel ismerheted például, mielőtt még a régi magyar irodalom történetéről tanulnál kilencedikben, Tinódi Lantos Sebestyén Eger vár viadaljáról való ének história című művét, amelynek mintájára Varró a Harmadik fejezet tudósító énekét írta.

A 16. században élt krónikás, Tinódi leginkább azzal emelkedik ki, hogy magyar nyelven első ízben ő mesélt történelmi eseményekről. A történetet versbe kellett szedni, mert a dallam, rím, ritmus, segítségével könnyebben megjegyezhető és továbbmondható volt egy olyan közösségben, ahol csak kevesen tudtak írni, olvasni. Nem létezett újság, a hírnek el kellett jutnia egyik helyről a másikra, és akkor Tinódi és társai útra keltek, és lantkísérettel elénekelték, versbe szedve, hogy mi is történt. Úgyhogy Tinóditól kezdődően kis műfajtörténeti áttekintést is kapunk Varró művében, sorra megjelennek a nagy költőelődök hősei, János vitéz, Toldi és a többiek, nyomon követhetjük a magyar elbeszélő költészet alakulását, a világirodalmi utalásokat.

És hogy még jobban értsük Varró Dániel humorát, kikacsintásait: egyszer csak a költők között, a mottóban feltűnik egy név, a Varró Bénié, akit szakértőnek nevez a szerző, és aki éppen anyagot szolgáltat egy képzeletbeli állat, a böngyöjbák leírásához. Varró Béni a költő kisfia, és bizonyára jól ismeri a Túl a Maszat-hegyen-t, mert az abban megjelent Badar állathatározó mintájára édesapját idézi meg a Negyedik fejezet mottójaként szerepeltetett kétsorosával:

Hogy mákja van-e a böngyöjbáknak, és úgy egyáltalán, mi lesz az új, kicsi, ám annál idegesítőbb Paca cár sorsa, hőseink, Janka és Andris a „költészet hatalmával” kiköltött új, kis zsiráfmadárral célt érnek-e, azt nem árulom el, neked kell utánajárnod. :)

Gyerekkori játékból sikerkönyv

Varró Dániel, Varró Zsuzsa, Mácsai Pál a Margón

Tavaly októberben a budapesti Margó irodalmi fesztiválon Mácsai Pál színész, aki hangoskönyvben felolvassa a Túl a Maszat-hegyen-t, beszélgetett Varró Dániellel és testvérével, Varró Zsuzsával a Túl a Maszat-hegyen 2 bemutatóján.

A beszélgetés során sok érdekesség elhangzik, többek között kiderül, miért „adta magát, hogy Zsuzsi rajzoljon”, aki egyébként műfordító, író, tehát egyáltalán nem illusztrátor. Volt tapasztalatuk a közös alkotásban, már gyermekkorukban csináltak ilyeneket, például a Nyuszika-trilógiát. Ez Varró Dániel első gyerekkori, hosszabb műve: „A János vitézről és a Toldiról is azt tanultuk az iskolában, hogy Petőfi és Arany is fiatal költők voltak, írtak egy-egy elbeszélő költeményt, és ettől egy csapásra országosan híres költők lettek. Ez nekem nagyon megtetszett hatodikos koromban, és gondoltam, írok egy elbeszélő költeményt, hátha én is mindjárt híres leszek. Az volt a költemény címe, hogy Nyuszika, aztán megírtam a Nyuszika szerelmét és a Nyuszika estéjét is. Három-három énekből állt mindegyik, felező tizenkettesekben, és előhangot, utóhangot is írtam, Zsuzsi pedig csodálatos nyuszikákat rajzolt hozzá. Akkor fénymásolóval pár példányban sokszorosítottuk, a suliban terjesztettük.” Ez volt Varró Zsuzsa első illusztrációs munkája, amelyet azután nem követett számos megkeresés és további grafikusi gyakorlat, a Túl a Maszat-hegyen-ig még csak egy képregényt tudnak felidézni, de az elveszett.

Nyuszika

Az első részhez gyorsan, nyomás alatt készítette a rajzokat, „pánikszerűen”, mesélte az illusztrátor a könyvbemutató beszélgetésen, a tapasztalat és az idő hiánya miatt, és a kiadó sem volt túl boldog ettől a helyzettől, de végül jól sült el, mára teljesen összeforrott a könyv és az általa elképzelt képi világ. Ha Muhi Andrisról, a Paca cárról, a Nagy Zsiráfmadárról vagy bármelyik szereplőről szó esik, csakis úgy tudjuk elképzelni őket, ahogyan az illusztrátor akkor megrajzolta. Emiatt a második kötet elkészülésekor már nyilvánvaló volt, hogy a folytatás rajzait is ő készíti. A testvérpár kiélhette gyerekkori vágyát is, a közös képregény is valósággá vált a könyvben.