Felnőttek anya meg apa a földre dobálják a ruhájukat és a mosatlant ott hagyják a konyhapulton otthon felejtik a kulcsukat és a mobiljukat amikor én már ágyban vagyok csokit és csipszet majszolnak rosszkedvűek és mérgesek szitkozódnak és veszekszenek igen megteszik mindazt amit én nem tehetek meg és a felnőttek talán csak nagy gyerekek akik maguk dönthetnek mindenről

Damian csak félig eszi meg a rántottát. Miközben Dolores néni beszél, kezdi úgy érezni magát, mint aki bezárult a saját testébe, és csak nézni tud kifelé, ahogy a dolgok megtörténnek a távoli valóságban, miközben ő maga, ott belül, teste börtönében többé semmit nem ért és érez. Amikor Dolores néni elhallgat, sokáig nem tud megszólalni. Dolores néni fején átvillan, hogy tölt magának egy újabb whiskyt, de meggondolja magát...

Múlt héten, a TiniDráma előtt csíptem el, hogy a gyönyörű kamaszlányaim arról beszélgetnek, vajon kövérek-e. Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha időutazáson vennék részt. Megnyílt a tér–idő kontinuum, és ismét tizenegy éves lettem. Anyukám vett nekem új ruhákat, hiszen életem első külföldi nyaralására indultunk, és én nagyon izgatott voltam. Aztán az egész kirándulás alatt végig szorongtam, mert kövérnek éreztem magam a ruhákban